Tamási Áron

Ősvígasztalás

A Békéscsabai Jókai Színház előadása

Fesztivál

TOVÁBB A JEGYVÁSÁRLÁSRA
Videó bezárása

Tamási Áron Ősvigasztalás című drámája majdnem ötven évvel a megírása után került a nagyközönség elé. Tamási maga is elveszettnek hitte az Amerikában írt "komor és darabos vázlat"-át, ahogy visszaemlékezéseiben nevezte. Egy kolozsvári drámapályázatra küldte haza 1924-ben, akkor, amikor az első világkatasztrófán átvergődött emberiség levegőért és segítségért kiált, megváltásért esedezik. A darab az életbe vetett hitről, az újrakezdés lehetőségéről szól. A műben benne szunnyadozik a túlélés ígérete: a megmaradás záloga nem a kesergés, hanem az akarás, útja az összetartozás. Alaptémája: az ősi hagyományok elvetésével megszűnik az ember és természet harmonikus kapcsolata, helyét a káosz és az erkölcsi szennyezettség foglalja el. Tamási nem megelőzte a korát, hanem egyszerűen más, modernebb drámát írt, mint amilyenhez a húszas évek magyar irodalma, illetve színházi közönsége szokott, vagy amilyent elvárt. Az Ősvigasztalás - bár szerzői utasítás szerint "történik Székelyföldön a XIX. században, sőt bé is vezeti ide a XX. századot" - cselekménye mégis időtlen. A darab az ősi pogány kultikus szertartások hangulatát idézi meg. A drámai szituációt Csorja Ambrus szokatlan végakarata teremti meg. Öccse, kérésére ősi áldozatot celebrál, és a havasi tisztáson máglyán égeti el a holttestét, hamvát összeszedi egy fazékba, és abba saját vérét is belekeveri. Amikor erre fény derül, Csorja Ádám gyilkosság vádjával törvény elé kerül, s bár a tanúk vallomása alapján kiderül az ártatlansága, "a törvényes szokások és formák megszegéséért" tíz hónapi elzárásra ítélik. A börtön elől Gálfi Bence szökteti meg, de amikor rájönnek, hogy mindketten Kispál Julába szerelmesek, Gálfi lelövi Csorját.

"Isten, Isten, igaz Isten!" - sikoltja a darab végén a meggyilkolt Csorja Ádámra rátaláló egyik szereplő. "Nem sírunk többet soha! Nekünk nem sírni kell, hanem megküzdeni a világgal!" - mondja a másik, majd rémülten összebújnak, és lassan táncolni kezdenek… A tánc, az átmeneti rítusok kellékeként a megbillent egyensúly helyreállítására, az értékvesztés, az értékek transzformációja utáni rend megteremtésére szolgál. Az ősvigasztalás a negatív állapotból kivezető megoldást, az ősi, tiszta erkölcsiséget szimbolizálja.

Előadások
ALKOTÓK, SZEREPOSZTÁS
Rendező: Béres László

CSORJA ÁDÁM, székely ősgyökér: Kovács Frigyes Jászai Mari-díjas
CSORJA AMBRUS, bátyja: Szőke Pál
BOTÁR MÁRTON, Kispál Jula mostohaapja: Szélyes Imre Jászai Mari-díjas
KISPÁL JULA, árva leány: Liszi Melinda
GÁLFI BENCE, csendőr legény: Katkó Ferenc
KÖZSÉGI JEGYZŐ: Gulyás Attila
FALUSI BÍRÓ: Mészáros Mihály

HÁROM LEGÉNYKE: Nagy Róbert
TÖRVÉNYBÍRÁK: Balázs Csongor
CSENDŐRÖK: Ragány Misa
NÉP

Zenészek: Pribojszki Ferenc, Schäfer Szilveszter

Súgó: Viszmeg Szilvia
Ügyelő: Kadelka László
Díszlet-Jelmeztervező: Csíki Csaba
Zene: Cári Tibor
Koreográfus asszisztens: Janis Zoltán

Koreográfus:Farkas Tamás

Rendezőasszisztens:Nagy Róbert

Az Ön böngészője elavult

Az oldal megfelelő működéséhez kérjük, frissítse azt, vagy használjon másikat! FRISSÍTÉS MOST

×